Örömmel támogatjuk a Szarvasi Birkózó Egyesületet

„Az egyik 9 éves gyerek egy versenyen azt mondta nekem, ő most nem csak magáért, hanem a Szarvasi Mozzarelláért is küzdeni fog. És ezüstérmes lett”

Azt már biztosan tudjátok, hogy az egészséges életmód nálunk több mint egy szlogen, ugyanis túl azon, hogy egészséges termékeket kínálunk, a sportolást és a különböző sport tevékenységeket több oldalról is támogatjuk, különösen, ha szarvasi kötődésről van szó. Olvassátok most rövid interjúnkat Sükösd Attilával, a Szarvasi Birkózó Egyesület elnökével:

Milyen volt eddig a 2018-as év?

Ez az évünk nagyszerűen alakult eddig, szinte nem volt olyan verseny, ahonnan érem nélkül jöttünk volna haza.

Mik voltak ezek a versenyek?

Januárban Erdélyben voltunk, innen ezüstérmet hoztunk, március közepén Németországban versenyeztünk, ahol szintén ezüstérmeket szereztünk. Aztán megmérettettük magunkat Európa legnépesebb versenyén is Észtországban, a Tallinn Open-en. Majd jött két szlovák és egy újabb németországi verseny. Összefoglalva tehát elég sűrű volt eddig az év és el kell mondanom, hogy nagyon jó eredményeket értünk el.

Ezt örömmel halljuk! És kik a jövő reménységei? És milyen eredményeket értetek el pontosan?

Mindenképp kiemelném Tóth Patrikot, aki idén országos bajnoki és diákolimpiai ezüstérmes,egy korosztállyal feljebb országos serdülő rangsorversenyen szintén ezüstérmes, ezzel kiérdemelte, hogy behívják a válogatott keretbe. Élete első külföldi versenyén, idén Erdélyben ezüstéremmel debütált. Ugyancsak meg kell említenem Hajduch Nándort és Tóth Kevint, akik márciusban a németországi versenyen mindketten ezüstérmet szereztek. És természetesen Galát Dávid és Szpin Mihály, akikre szintén büszke vagyok, ahogy az összes versenyzőmre.

Gratulálunk! És edzőként volt-e esetleg valamilyen emlékezetes pillanat, ami azóta is él benned?

Nehéz egyet is kiemelni, mert a fiúkkal hosszú és kemény munkán vagyunk túl és habár összességében a külföldi versenyek eredményesen zárultak, azért van bennem hiányérzet. Egy történetet azért elmondok: ez az Észtországi verseny volt. Az egész úgy kezdődött, hogy gondoltam egy nagyot és a Vasas segítségével kis egyesületünk lépett egy hatalmasat, és már Európa legnépesebb versenyén voltunk Észtországban, a bizonyos Tallinn Open-en. Ezt úgy kell elképzelni, hogy tényleg nagy verseny, 1800 birkózó nevezett! Ez a verseny fordulópont volt a gyerekeknél, ott változott meg minden. Első nap a kötöttfogású versenynapon nagyon rosszul szerepeltünk, sajnos kidobtak minket a teremből. Ezért este leültünk beszélgetni a fiúkkal (Tóth Patrik, Hajduch Nándor és Galát Dávid), ahol elmagyaráztam mekkora dolog, hogy ott lehetünk és mindezt megélhetjük, emellett megemlítettem nekik, hogy Ti a Szarvasi Mozzarella, mint ennek a versenynek a támogatói, akik lehetővé tettétek, hogy eljussunk oda, bíztok bennük... Ezzel zárva mondandómat aludni küldtem őket, hogy másnapra a szabadfogású versenynapra kipihentek legyenek. Volt hatása a beszélgetésnek, másnap szárnyaltak és életük első nagy nemzetközi versenyén ketten is dobogóra állhattak.

Említetted a Vasast...

Igen, úgy gondoltam a kisebbeket, akik még itthon nem versenyezhetnek, de eléggé ügyesek és a nagyobbak közül a legügyesebbeket elkezdem külföldre vinni, hogy szokják a versenyeket és lehetőséget biztosítsunk a fejlődésükhöz. A Vasas SC birkózó szakosztály edzői (Wöller Ákos és Wöller Gergő) jó barátaim és szárnyaik alá vették egyesületünket, segítséget nyújtanak abban, hogy külföldi versenyeken vegyünk részt.

És ez bejött :)

Igen, mindenképpen eredményesek voltak pl. a legutóbbi külföldi versenyek is: a nyár utáni első verseny Prievidzában volt, ahonnan Hajduch Nándor és Szpin Mihály bronzéremmel tért haza, majd a következő verseny szintén Szlovákiában zajlott, Nyitrán, ahol Tóth Patrik aranyérmes, Hajduch Nándor és Tóth Kevin bronzérmes lett. Majd következett Penzberg (Németország), ahol úgy gondolom a fiúk kicsit megijedtek ezért sokan lemaradtak a dobogóról (Tóth Kevin 4. Neumann Fábián 4., Neumann Péter 5., Neumann Kristóf 5., Szpin Mihály 6.), de Hajduch Nándor ott megállíthatatlan volt és megnyerte súlycsoportját.

Nagyon jó hallani ezeket a jó híreket, le a kalappal a fiúk előtt!

Büszke vagyok a fiúkra, mert a legkisebb 9, míg a legidősebb is csak 14 éves és nem kis bátorság kell közel 1000 km-re utazni, megküzdeni más nemzetiségű birkózókkal idegen helyeken. Minden versenyt másképp élek meg, van mikor minden jó, de van mikor nagyon elégedetlen vagyok, viszont gyerekek és mindig észben tartom, hogy ez csak egy állomás számukra, amelyből az évek során sok lesz még, amíg az ötkarikás álmot megélik. Sok munka vár még rájuk, de viselkedésükkel, akaratukkal, küzdőszellemükkel és kiállásukkal úgy gondolom példamutató gyerekek lettek, akik nem csak egymást, de engem mint edzőt is néha meglepnek és olykor tanítanak. Büszke vagyok rájuk, de teljesen elégedett sosem tudok lenni, mert mindig van új cél és új kihívás, bár ha egyszer az olimpiára kijut innen valaki birkózásban, akkor biztos hátra dőlök egy órát. :)