Az, hogy az idő előrehaladtával az emberi szervezet egyre kevesebbet képes előállítani a laktóz lebontásáért felelős enzimből, a laktázból, evolúciós szempontból egy teljesen természetes folyamat. Normál esetben ugyanis az emlősök a szoptatás abbamaradása után elkezdik laktáztermelésüket visszafogni, hiszen ezen időszak után már nem fogyasztanak magas laktóztartalmú anyatejet.

 

Ezen folyamat az állattartás megjelenésével azonban megváltozott, és fokozatosan kialakult az emberi faj felnőttkori „laktóz-toleranciája”, melynek mértéke a különböző népcsoportok esetén eltérő. A világon élő emberek többségénél a laktózlebontásért felelős gének felnőtt korra teljesen inaktívvá válnak, azonban a hosszú ideig tejtermeléssel foglalkozó embercsoportoknál olyan mutáció zajlott le az évezredek során, melynek következtében a 2-es kromoszóma (mely a laktáztermelés leállásának megszüntetéséért felelős) ezen populációk számára lehetővé teszi, hogy egész életükben mindenfajta nehézség nélkül képekes legyenek lebontani a tejtermékekben található laktózt. 


Létezik tehát egy autószómális, domináns módon öröklődő "génhiba", mely felnőttek számára is lehetővé teszi a tejcukor emésztését. Ezt laktáz perzisztencia génnek nevezzük (MCM6-os gén). Ez a mutáció azonban távolról sem magyarázza meg a laktóz-intolerancia rendkívül változatos klinikai képét. Ezen gén meglétének magas arányát az északi országok lakóinak körében egyes kutatók a napfény hiányával magyarázzák. Az ugyanis elégtelen D-vitamin és kalciumfelvételt eredményezne, ha nem tudnák a tejet megfelelően megemészteni. A trópusi országokban a laktáz perzisztencia génre, a napsütéses órák nagy száma miatt, evolúciós szempontból nem volt akkora szükség, így az ilyen éghajlaton élő népcsoportok körében jóval magasabb a laktózérzékenyek aránya is.



Ez az oka annak, hogy a világ teljes populációját alapul véve a különböző népcsoportok között hatalmas az eltérés a laktózérzékenyek teljes lakossághoz viszonyított arányában. Egyes felmérések szerint ezen arány a bennszülött dél-amerikai indián törzsek körében a legmagasabb, ahol a laktózintolerancia a népesség 100%-át érinti. Ez érhető is, hiszen ezen törzseknél a nem csecsemőkori tejfogyasztás csak nagyjából 100 évvel ezelőtt jelent meg nyugati behatásra.



laktoz2-600-as-mod

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!